Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

Kosztolányi Dezső: Akarsz-e játszani?

A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni,
akarsz-e mindig, mindig játszani,
akarsz-e együtt a sötétbe menni,
gyerekszívvel fontosnak látszani,
nagykomolyan az asztalfőre ülni,
borból-vízből mértékkel tölteni,
gyöngyöt dobálni, semminek örülni,
sóhajtva rossz ruhákat ölteni?
Akarsz-e játszani mindent, mi élet,
havas telet és hosszú-hosszú őszt,
lehet-e némán téát inni véled
rubin téát és sárga páragőzt?
Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni,
hallgatni hosszan, néha-néha félni,
hogy a körúton járkál a november,
ez utcaseprő, szegény, beteg ember,
ki fütyürész az ablakunk alatt?
Akarsz játszani kígyót, madarat,
hosszú utazást, vonatot, hajót,
karácsonyt, álmot, mindenféle jót?
Akarsz-e játszani boldog szeretőt,
színlelni sírást, cifra temetőt?
Akarsz-e élni, élni mindörökkön,
játékban élni, mely valóra vált?
Virágok közt feküdni lenn a földön
s akarsz, akarsz-e játszani halált?
*****


Dezső Kosztolányi: Want to play?

Tell me, do you want to play with me?
Juggle,
go together in the dark,
play to be large,
get serious serious head table
spilling wine and water measure
playing with pearls, rejoice for nothing,
Wear old clothes with heavy sigh?
Want to play, that is life,
the winter with snow and the long autumn;
you can drink tea together
ruby-colored and yellow smoke?
Want to live life with a pure heart,
listen to and long and sometimes fear,
when passing on the road in November
and this poor man,
whistles that under our window?
Want to play snake or bird,
make a long journey by ship or train,
Christmas play, dreaming all the goodness?
Want to play all'amante happy,
pretending to cry, a funeral?
Want to live, live forever,
live in the game, it becomes real?
Lie down among the flowers on the ground,
and tell me, do you want to play to death?