Linda-turmix

Translate

INDAVIDEOIM

GOD BLESS - ISTEN MEGÁLD

Image and video hosting by TinyPic

2014. szeptember 23., kedd

Koncz Zsuzsa - André, Je t'aime. dalszöveg és mp3

Kapcsolódó link,

Koncz Zsuzsa - André, Je t'aime.

André, úgy érzem itt vagy még nálam
André, sétálunk együtt a Várban
Ó, André, nem tudom, mit mondsz nekem
csak annyit értek, je t’aime

André, te voltál az, akit vártam
André, emlékszel, akkor, ott nálam
Ó, André, remélem, jó volt velem
És megértetted, je t’aime

Igen, je t’aime
Igen, megtörtént velem
Hogy volt egy szerelmem, je suis malheureux.

Ó, André, je ne te verrai plus, jamais.
André, elmentél, s mindennek vége
Ó, André, nehéz lesz elfelejtenem
hogy megtanultam: je t’aime
Oui, chéri, je t’aime

Igen, je t’aime
Igen, megtörtént velem
Hogy volt egy szerelmem, je suis malheureux.

Ó, André, je ne te verrai plus, jamais.
André, elmentél, s mindennek vége
Ó, André, nehéz lesz elfelejtenem
hogy megtanultam: je t’aime
Oui, chéri, je t’aime

Je suis malheureux.
Ó, André, je ne te verrai plus, jamais.
Oui, chéri, je taime..

Boldogtalan vagyok.
Ó, André, soha nem látlak többé, soha.
Igen, drágám, szeretlek...

2014. szeptember 21., vasárnap

TE MOSOLYOGSZ



TE MOSOLYOGSZ

Amíg a csend zizzenve megölel,
margarétás rétekre viszlek el
Csurranva hull ránk mint a méz
a fény s biztatón visszanéz
megfáradt útjáról a nap

mindez egy kósza pillanat

S most mintha ez volna vágya
a szél hajfürtöd összekuszálja
Te meg csak mosolyogsz
s úgy nézel a szálló időre
mint az utak ezüstös porára
rétek szikrázó Virága.

2014. augusztus 29., péntek

2014. április 13., vasárnap

Orgonavirágzás 2014 április 13


Jézus belépése Jeruzsálembe.

Hozsanna-Virágvasárnap.
Jézus belépése Jeruzsálembe.
Palm Sunday. Jesus Jerusalem entering.

2014. április 6., vasárnap

Kányádi Sándor- Április hónapja

Bolondos egy hónap
április hónapja,
hol kalap a fején,
hol báránybőr sapka.

Köpenyegbe burkol,
ingujjra vetkőztet;
mutatja a tavaszt
hol nyárnak, hol ősznek.

Hiába próbálnád
kilesni a kedvét,
túljár az eszeden,
mire észrevennéd.

Búsnak teszi magát,
szeme könnyben ázik,
mindegyre lehunyja
sűrű szempilláit.

Aztán gondol egyet,
fülig fut a szája,
s ránevet a fényben
hunyorgó világra. 

2014. március 22., szombat

Indila - Dernière Danse-lyrics in French and Hungarian.

 
Dernière Danse

Oh ma douce souffrance,
Pourquoi s'acharner tu r'commence
Je ne suis qu'un être sans importance
Sans lui je suis un peu "paro"
Je déambule seule dans le metro
Une dernière danse
Pour oublier ma peine immense
Je veux m'enfuir, que tout recommence
Oh ma douce souffrance

Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole
Que d’espérance...
Sur ce chemin en ton absence
J'ai beau trimer, sans toi ma vie n'est qu'un décor qui brille, vide de sens

Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole

Dans cette douce souffrance.
Dont j'ai payé toutes les offenses
Ecoute comme mon cœur est immense
Je suis une enfant du monde

Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole

Utolsó tánc

Ó, édes szenvedésem*
Mi értelme küzdeni, te újrakezded
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen élőlény
Nélküle egy kicsit elveszett vagyok
Egyedül járkálok a metróban
Egy utolsó tánc
Hogy elfelejtsem hatalmas fájdalmam
Menekülni akarok, nem akarom, hogy az egész újrakezdődjön
Ó édes szenvedésem

Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
Táncolok a széllel és az esővel
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
Csak a remény...
Hiányodban ezen az úton
Rendesen küzdök, gürcölök, tenélküled az életem csak egy csillogó dekoráció, értelmetlen

Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
 
Táncolok a széllel és az esővel 
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök

Ebben az édes szenvedésben
Melynek minden bántalmáért megfizettem
Hallgasd csak mekkora a szívem
A világ gyermeke vagyok

Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
 
Táncolok a széllel és az esővel 
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök

/ * köszönet a fordítónak */

2014. február 15., szombat

Elhunyt Gyarmati Fanni- Radnóti Miklós özvegye.


fanni.jpg


Október, délután

Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.

De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.

Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,

hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.

(1934)

*

Együgyű dal a feleségről

Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.

A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.

Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.

(1940)

*

Két karodban

Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.

(1941)

*

Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
                                               hűs tenyeredben.

(1943)

*

Levél a hitveshez

A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.

Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva

féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;

csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,

s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.

Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
*
fanni_2.jpg

„2014. február 15-én, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni. Ez a kislánykori képe. A fotó azért rongálódott meg, mert Radnóti Miklós zsebében találták meg az abdai tömegsírban, másfél évvel a költő halála után. Radnóti magánál tartotta még Fanni egy felnőttkori képét, két tőle kapott levelezőlapot és egy levelet is. Az utolsót néhány héttel a férj halála előtt adta fel Fanni, és egy általa írt imádságot tartalmaz:

»Édes Istenem, nem bírom ezt a szorongást. Segítsd meg őt, légy vele, hogy világos, tiszta legyen a feje és mindenre tudjon felelni. Segítsd meg őt, Te tudod mennyit kínlódott szegény, ne engedd, hogy baja történjék. Légy velünk, bár tudom, hogy bűnös vagyok, ő nem, soha, de én oly sokszor vagyok kemény és bántó az emberekhez, bár a legfőbb parancsnak tartom, hogy szeresd felebarátodat. De azt hiszem, azért van ez, mert sokszor és annyiszor ért már bántalom engem is. De ő jóságos. Ő még soha senkinek nem vétett az ő szívében és agyában rend van és nagyon vigyázz Rá, Istenem!«˜