Linda-turmix

Translate

INDAVIDEOIM

GOD BLESS - ISTEN MEGÁLD

Image and video hosting by TinyPic

2010. február 26., péntek

Alaszka. Gyönyörű fotók. - Alaska is a beautiful photos


Alaska is a beautiful photos
Alaszka gyönyörű fotók.

children - Norwegian dance costume - gyerekek - Norvég tánc jelmez


Petersburg - Alaska - Norwegian fishermen's settler's children -
Norwegian dance costume

Petersburg - Alaszka - Norvég halászok telepes gyermekei -
Norvég tánc jelmezben.

The ice mountain - along the coast _ A jég hegy - a part mentén


The ice mountain - along the coast
A jég hegy - a part mentén.

Sawyer Glacier - Fjord Lake - Sawyer gleccser - Fjord tó


Sawyer Glacier - Fjord Lake
Sawyer gleccser - Fjord tó.

Sitka - fishermen's memorial - Sitka - a halászok emlékműve


Sitka - fishermen's memorial
Sitka - a halászok emlékműve.

Sitka - Russian Orthodox - totem pole - Sitka - Orosz Ortodox - totemoszlop



Sitka - Russian Orthodox - totem pole
Sitka - Orosz Ortodox - totemoszlop

Skagvay city colorful buildings - Skagvay város színes épületek.


Skagvay city colorful buildings
Skagvay város színes épületek.

Denali National Park - Denali Nemzeti Park


Blue-colored ice crystals - Kék színű jégkristályok


Blue-colored ice crystals
Kék színű jégkristályok

Alaska - a beautiful cruise ship - Alaszka - egy gyönyörű sétahajó


Alaska - a beautiful cruise ship
Alaszka - egy gyönyörű sétahajó

2010. február 25., csütörtök

Kovács Kati : Nélküled - zeneszöveg-videó és mp3







Kovács Kati : Nélküled - zeneszöveg-videó és mp3

Kinek mondjam el, hogy élek?
Hogy már Istentől sem félek.
Kinek mondjam el, hogy voltak álmaim?

Az ajtóm zárva van,
Magányom oly sötét,
Nagyon rég,olyan rég.

Elment mellettem az élet,
Gyorsan elszálltak az évek,
És már senki nincs ki megfogná kezem.

Az élet nélküled nagyon, nagyon nehéz.
Mit mondjak még?
Nekem elég.

Kinek fáj? - hogy nem találom már önmagam.
Kinek fáj?- hogy már nem vagy velem.
Kit bánt? - hogy voltam és már rég nem vagyok.
Kit bánt? - hogy már nincs vissza út.

Rajtam nem segít már semmi.
Rajtad kívül nem volt senki.
Milyen kár, hogy egyszer minden véget ér.

Az élet túl rövid, vagy túl hosszú, talán,
Oly mindegy már, ha nem vagy már.

Mondd miért, mondd miért fizetek én mindenért?
Mondd miért, miért fáj még a múlt?
Mondd miért, mond miért fizetek én mindenért?
Mondd miért, miért nincs vissza út?

Mondd miért, mondd miért fizetek én mindenért?
Mondd miért, miért fáj még a múlt?

Mondd miért, mond miért fizetek én mindenért?
Mondd miért, miért nincs vissza út?

Kovács Kati - Nélküled.mp3

2010/02/25/ -Az élet nélküled nagyon, nagyon nehéz


2010. február 20., szombat

2010. február 15., hétfő

Petőfi Sándor Az álom - Vers


Petőfi Sándor Az álom

Az álom...



Az álom

A természetnek legszebb adománya.

Megnyílik ekkor vágyunk tartománya,

Mit nem lelünk meg ébren a világon.

Álmában a szegény

Nem fázik és nem éhezik,

Bíbor ruhába öltözik,

S jár szép szobák lágy szőnyegén.

Álmában a király

Nem büntet, nem kegyelmez, nem bírál...

Nyugalmat élvez.

Álmában az ifjú elmegy kedveséhez,

Kiért epeszti tiltott szerelem,

S ott olvad égő kebelén.-

Álmomban én

Rab nemzetek bilincsét tördelem!


Petőfi Sándor Álmaimban gyakran... Vers


csillagsor

Petőfi Sándor Álmaimban gyakran

Álmaimban gyakran...


Álmaimban gyakran látogatsz meg,

Életemnek legszebb álma te!
Onnan van, mert rajzolásit elmém
Minden este véled végzi be.



Te vagy elmém végső gondolata,
Mielőtt becsukom szemem,
Így az égen, mielőtt az éj jön,
A szép alkony mindig ott terem.



Hej, leányka, akarod-e tudni:
Álmaimnak foglalatja mi?
Rövid az, de oly szép!... látlak téged
Szerelemmel rám mosolyogni.



Ha ez így van, mint álmodni szoktam,
Ha szeretsz tán engem, oh leány!
Add tudtomra, kérlek, hogy ne légyen
Boldogságom álomkép csupán.



De ha nincs így, oh, ha nem szeretsz, s tán
Kebled értem soha nem hevül:
Akkor... akkor legjobb lesz aludnom
És álmodnom véghetetlenül.



Kérem Istent, hogy ne ébresszen föl
Az ítéletkor se engemet;
Jobb itt lenn csak álmodnom, hogy bírlak,
Mint a mennyben lennem nélküled!


csillagsor

2010. február 14., vasárnap

Fazekas Anna : Öreg néne őzikéje - Vers


Fazekas Anna

Öreg néne őzikéje

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék,
tőle tudom ezt a mesét.

Őzgidácska, sete-suta,
rátévedt az országútra,
megbotlott egy kidőlt fába,
eltörött a gida lába.

Panaszosan sír szegényke,
arra ballag öreg néne.
Ölbe veszi, megsajnálja,
hazaviszi kis házába.

Ápolgatja, dédelgeti,
friss szénával megeteti,
forrásvízzel megitatja,
mintha volna édesanyja.

Cili cica, Bodri kutya
mellé búvik a zugolyba,
tanultak ők emberséget,
nem bántják a kis vendéget.

Gyorsan gyógyul gida lába,
elmehetne az őzbálba,
vidám táncot ellejthetne,
de nincs hozzá való kedve.

Barna szeme bús-szomorún
csüng a távol hegykoszorún.
Reggel bíbor napsugarak
játszanak a felhők alatt.

Esti szellő ködöt kerget,
dombok, lankák üzengetnek:
"Vár a sarjú, gyenge hajtás,
gyere haza, gida pajtás!"

Könnybe lábad az őz szeme,
hej, nagyon is visszamenne,
csak az anyja úgy ne várná,
csak a nénét ne sajnálná!

Éjjel-nappal visszavágyik,
hol selyem fű, puha pázsit,
tarka mező száz virága
őztestvérkét hazavárja.

Ahol mókus ugrabugrál,
kopácsol a tarka harkály,
vígan szól a kakukk hangja,
bábot cipel szorgos hangya.

Várja patak, várja szellő,
kék ég alján futó felhő,
harmatgyöngyös harangvirág,
vadárvácskák, kékek, lilák.

Öreg néne megsiratja,
vissza - dehogy - mégse tartja,
ki-ki lakjék hazájában,
őz erdőben, ember házban.

Kapuig is elkíséri,
visszatipeg öreg néni,
és integet, amíg látja:
"Élj boldogul, őzgidácska!"

Lassan lépdel, csendben ballag,
kattan ajtó, zörren ablak,
onnan lesi öreg néne,
kis gidája visszanéz-e.

Haszontalan állatkája,
egyre jobban szaporázza,
s olyan gyorsan, mint a villám,
fenn terem a mohos sziklán.

De a tetőn, hegygerincen
megfordul, hogy búcsút intsen:
"Ég áldjon, rét, kicsi csalit" -
s mint a szél, eliramodik.

Nyár elröppen, levél sárgul,
lepereg a vén bükk fárul,
hó borul már házra, rétre,
egyedül él öreg néne.

Újra kihajt fű, fa, virág,
nem felejti a kis gidát,
fordul a föld egyszer-kétszer,
zörgetnek a kerítésen.

Kitekint az ablakrésen:
ki kopogtat vajon éjjel?
Hold ragyogja be a falut,
kitárja a kicsi kaput.

Ölelésre lendül karja:
kis gidácska meg az anyja
álldogál ott; beereszti,
szíve dobban, megismeri:

őzmama lett a kis gida,
az meg ott a gida fia.
Eltörött a mellső lába,
elhozta hát a kórházba,

hogy szemével kérve kérje:
gyógyítsa meg öreg néne,
puha gyolcsba bugyolálja,
ne szepegjen fiacskája.

S köd előtte, köd utána,
belevész az éjszakába.
Gida lábát két kezébe
veszi lágyan öreg néne.

Meg is gyógyul egykettőre,
felbiceg a dombtetőre,
s mire tölgyről lehull a makk,
a kicsi bak hazaballag.

Mátra alji falu széle,
kapuban ül öreg néne,
nincs egyedül, mért is volna?
Ha fú, ha fagy, sok a dolga.

Körülötte gidák, őzek,
látogatni el-eljőnek,
télen-nyáron, évről évre,
fejük hajtják az ölébe.

Falu népe is szereti,
kedves szóval becézgeti
öreg nénét, és azóta
így nevezik: Őzanyóka.

Piros pipacs, szegfű, zsálya
virít háza ablakába,
nagy köcsögben, kis csuporban
szivárványszín száz csokor van.

Egyiket Gál Péter hozta,
másikat meg Kovács Julcsa,
harmadikat Horváth Erzsi,
úttörő lesz valamennyi.

Vadvirágnak dal a párja,
énekszótól zeng a háza,
oly vidám a gyereknóta,
nevet, sír is Őzanyóka.

Mátra alján, falu szélén
lakik az én öreg néném,
melegszívű, dolgos, derék
mese őrzi aranyszívét.

Gidára vár sós kenyérke,
kalácscipó aprónépre;
egyszer te is légy vendége,
itt a vége, fuss el véle!