2014. március 22., szombat
Indila - Dernière Danse-lyrics in French and Hungarian.
Dernière Danse
Oh ma douce souffrance,
Pourquoi s'acharner tu r'commence
Je ne suis qu'un être sans importance
Sans lui je suis un peu "paro"
Je déambule seule dans le metro
Une dernière danse
Pour oublier ma peine immense
Je veux m'enfuir, que tout recommence
Oh ma douce souffrance
Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole
Que d’espérance...
Sur ce chemin en ton absence
J'ai beau trimer, sans toi ma vie n'est qu'un décor qui brille, vide de sens
Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole
Dans cette douce souffrance.
Dont j'ai payé toutes les offenses
Ecoute comme mon cœur est immense
Je suis une enfant du monde
Je remue le ciel, le jour, la nuit
Je danse avec le vent, la pluie
Un peu d'amour, un brin de miel
Et je danse, danse, danse, danse, danse, danse
Et dans le bruit, je cours et j'ai peur
Est-ce mon tour?
Vient la douleur...
Dans tout Paris, je m’abandonne
Et je m'envole, vole, vole, vole, vole
Utolsó tánc
Ó, édes szenvedésem*
Mi értelme küzdeni, te újrakezded
Nem vagyok más, csak egy jelentéktelen élőlény
Nélküle egy kicsit elveszett vagyok
Egyedül járkálok a metróban
Egy utolsó tánc
Hogy elfelejtsem hatalmas fájdalmam
Menekülni akarok, nem akarom, hogy az egész újrakezdődjön
Ó édes szenvedésem
Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
Táncolok a széllel és az esővel
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
Csak a remény...
Hiányodban ezen az úton
Rendesen küzdök, gürcölök, tenélküled az életem csak egy csillogó dekoráció, értelmetlen
Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
Táncolok a széllel és az esővel
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
Ebben az édes szenvedésben
Melynek minden bántalmáért megfizettem
Hallgasd csak mekkora a szívem
A világ gyermeke vagyok
Felbolygatom az eget, nappal és éjjel
Táncolok a széllel és az esővel
Egy kis szerelem, egy csepp méz
És táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok, táncolok
És a zajban pedig, futok és félek
Ez lenne az én köröm?
Jön a fájdalom...
Egész Párizsban, önfeledten elveszek
És elrepülök, repülök, repülök, repülök, repülök
/ * köszönet a fordítónak */
2014. február 15., szombat
Elhunyt Gyarmati Fanni- Radnóti Miklós özvegye.
Október, délután
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
(1934)
Mellettem alszik a tölgy alatt Fanni,
s mióta alszik, annyi makk hullt a fáról,
hogy minden jámbor lombbal veszekszem érte, -
mikor átkarolt, kérte, őrizzem pihenését.
De nap kacsintgat át fodrán a lombnak,
vad darazsak dudolnak körül haraggal.
És a lomb makkal felel és feleselget,
hulló makk makkot kerget, nem tud a fán maradni.
Fanni fölébred és álmos szeme kék,
keze oly szép, mint szentkép keze és gonddal
békít a lombbal, végigsimít a számon
s ujját ott tartja három harapós fogamon még,
hogy ne beszéljek. Így készül az új csend
és a csendből odafent sziszegve eső
hatnapos esső, mely elmossa a makkot
s mint fekete szallagot, úgy köti ránk a novembert.
(1934)
*
Együgyű dal a feleségről
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.
A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.
Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.
(1940)
*
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
(1941)
*
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
(1943)
*
Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
Együgyű dal a feleségről
Az ajtó kaccan egyet, hogy belép,
topogni kezd a sok virágcserép
s hajában egy kis álmos szőke folt
csipogva szól, mint egy riadt veréb.
A vén villanyzsinór is felrikolt,
sodorja lomha testét már felé
s minden kering, jegyezni sem birom.
Most érkezett, egész nap messze járt,
kezében egy nagy mákvirágszirom
s elűzi azzal tőlem a halált.
(1940)
*
Két karodban
Két karodban ringatózom
csöndesen.
Két karomban ringatózol
csöndesen.
Két karodban gyermek vagyok,
hallgatag.
Két karomban gyermek vagy te,
hallgatlak.
Két karoddal átölelsz te,
ha félek.
Két karommal átölellek
s nem félek.
Két karodban nem ijeszt majd
a halál nagy
csöndje sem.
Két karodban a halálon,
mint egy álmon
átesem.
(1941)
*
Tétova óda
Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogy ha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet ujra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagy más világ,
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.
(1943)
*
Levél a hitveshez
A mélyben néma, hallgató világok,
üvölt a csönd fülemben s felkiáltok,
de nem felelhet senki rá a távol,
a háborúba ájult Szerbiából
s te messze vagy. Hangod befonja álmom,
s szivemben nappal ujra megtalálom,
hát hallgatok, míg zsong körém felállván
sok hűvös érintésü büszke páfrány.
Mikor láthatlak ujra, nem tudom már,
ki biztos voltál, súlyos, mint a zsoltár,
s szép mint a fény és oly szép mint az árnyék,
s kihez vakon, némán is eltalálnék,
most bujdokolsz a tájban és szememre
belülről lebbensz, így vetít az elme;
valóság voltál, álom lettél ujra,
kamaszkorom kútjába visszahullva
féltékenyen vallatlak, hogy szeretsz-e?
s hogy ifjuságom csúcsán, majdan, egyszer,
a hitvesem leszel, - remélem ujra
s az éber lét útjára visszahullva
tudom, hogy az vagy. Hitvesem s barátom, -
csak messze vagy! Túl három vad határon.
S már őszül is. Az ősz is ittfelejt még?
A csókjainkról élesebb az emlék;
csodákban hittem s napjuk elfeledtem,
bombázórajok húznak el felettem;
szemed kékjét csodáltam épp az égen,
de elborult s a bombák fönt a gépben
zuhanni vágytak. Ellenükre élek, -
s fogoly vagyok. Mindent, amit remélek
fölmértem s mégis eltalálok hozzád;
megjártam érted én a lélek hosszát,
s országok útjait; bíbor parázson,
ha kell, zuhanó lángok közt varázslom
majd át magam, de mégis visszatérek;
ha kell, szívós leszek, mint fán a kéreg,
s a folytonos veszélyben, bajban élő
vad férfiak fegyvert s hatalmat érő
nyugalma nyugtat s mint egy hűvös hullám:
a 2 x 2 józansága hull rám.
Lager Heidenau, Žagubica fölött a hegyekben,
1944. augusztus-szeptember
*
„2014. február 15-én, 102 éves korában elhunyt Gyarmati Fanni. Ez a kislánykori képe. A fotó azért rongálódott meg, mert Radnóti Miklós zsebében találták meg az abdai tömegsírban, másfél évvel a költő halála után. Radnóti magánál tartotta még Fanni egy felnőttkori képét, két tőle kapott levelezőlapot és egy levelet is. Az utolsót néhány héttel a férj halála előtt adta fel Fanni, és egy általa írt imádságot tartalmaz:
»Édes Istenem, nem bírom ezt a szorongást. Segítsd meg őt, légy vele, hogy világos, tiszta legyen a feje és mindenre tudjon felelni. Segítsd meg őt, Te tudod mennyit kínlódott szegény, ne engedd, hogy baja történjék. Légy velünk, bár tudom, hogy bűnös vagyok, ő nem, soha, de én oly sokszor vagyok kemény és bántó az emberekhez, bár a legfőbb parancsnak tartom, hogy szeresd felebarátodat. De azt hiszem, azért van ez, mert sokszor és annyiszor ért már bántalom engem is. De ő jóságos. Ő még soha senkinek nem vétett az ő szívében és agyában rend van és nagyon vigyázz Rá, Istenem!«˜
2013. november 15., péntek
2013. november 10., vasárnap
Andrea Bocelli koncert volt Budapesten.
2013 Koncert szenzációja! Hét év után Magyarországon lép fel Andrea Bocelli.
"Igazán jól csak a szívével lát az ember" - akár a mottója is lehetne a Kis Herceg e gondolata napjaink énekes géniuszának és legendás pályafutásának. Egy legenda, melyet nem egy jól kidolgozott marketing épített, hanem megállíthatatlannak tűnő sikerei.
A világ első számú tenorsztárja, aki a legszélesebb spektrumban és tempóban képes énekelni, a mindenki által ismert lágyságú és simogató hangján, mely a legmagasabb szakmai elismeréseket is kivívta. "Ha Isten tudna énekelni, akkor azt úgy tenné, ahogyan Andrea Bocelli énekel"- mondja róla Celine Dion. Hosszú évek után november 9-én újra az Aréna színpadán hallhatjuk és láthatjuk Andrea Bocellit.
Puccini és Mascagni hazájában, Toscanaban, 1958-ban született Bocelli, egy Pisa melletti faluban nevelkedett, családja zenei támogatását élvezve. Örökletes zöldhályog betegsége egy gyermekkori baleset következtében súlyosbodott, s elvesztette a látását. Vigaszt számára egyedül a zene jelentett, így rengeteg hangszeren tanult, melyek közül ma is többön kiválóan játszik. De hiába a zongora, vagy a fuvola iránti szerelem, a tökéletes hangszert a saját hangjában találta meg, mikor tinédzser korában első kisebb énekes diadalait aratta. Hogy neves énektanárait fizetni tudja, bárokban zongorázott, s e mellett jogi tanulmányait is folytatta a Pisai Egyetemen. A világ zenei ízlésében egyre erősebb pop hatás Bocellit is elérte. Miközben kisebb nagyobb pop-projektekben vett részt, sosem feledkezett meg igazi szenvedélyéről, az operáról. E kettős zenei fejlődés határozta meg későbbi stílusát, mely az opera műfajának hagyományaira épült, de megtörve a tradíciókat a legszélesebb közönséget szórakoztatja.
1994 az igazi csillag születésének éve. A Sanremo-i Dalfesztivált Il mare calmo della serra című dalával megnyerte. Szerepet kapott Verdi Macbeth-jében és még ezen a karácsonyon a Szent Péter Téren a Pápának és több tízezer hívének énekelte az Adeste Fideles-t. Karrierje a 90-es évektől napjainkig példátlan sikertörténet. Szinte megszámlálhatatlan szakmai elismeréseinek száma, a Guinness Rekordok könyvébe kerüléstől a Golden Globe-díjon át, az Oscar jelölésig. Miközben Bizet és Puccini operáiban énekel, néha akár százezres közönségnek, ő az egyetlen előadó, aki legalább olyan, ha nem nagyobb popzenei babérokkal is dicsekedhet. Legnagyobb slágere a Con te partiro, melynek angol verziója, Sarah Brightmannel közös duettje Time to say goodbye megjelenésekor minden lemezeladási rekordot megdöntött és a fél világon hónapokig vezette a slágerlistákat. A New York-i Carnegie Hall, a Central Park, a római Colosseum, a sydney-i és berlini Operaházak, vagy a brazíliai San Paolo 110 ezres koncertje, csak néhány különleges helyszín Bocelli sikereiből. 2010-ben a halhatatlanoknak járó csillagot is megkapta a Hollywood Walk of Fame-en. Nimbusza és népszerűsége túlnőtt idősebb pályatársain José Carrerason és Placido Domingon, noha időről időre közös koncertet is adnak. Bocelli zenénkre gyakorolt hatását Caruso és Sinatra mellett emlegetik.
"Nem gondolom, hogy valaki maga eldöntheti, hogy énekes lesz. Eldönti helyette a környezete és annak reakciói" - mondja Bocelli, aki önmagát, "modern, de régi vágású" tenorként jellemzi legszívesebben. A kivételes énekes egyik legfontosabb védjegye tökéletes hangja, mely egyszerre melankolikus és színektől ragyogó, kiváltképp, amikor szerelmesként, vagy apaként énekel. A másik pedig bezárkózóbb, de annál emberibb, szerethetőbb személyisége.
Bocelli Mester idén januárban jelentette meg 14. albumát Passione címmel. A legszebb szerelmes dalokat tartalmazó kiadványon olyan hírességek közreműködnek, mint Jennifer Lopez, Nelly Furtado, vagy a trombitavirtuóz, Chris Botti. Napjaink legnagyobb tenora évente mindössze néhány koncertet ad világszerte. Aktuális fellépésein az örökzöld klasszikusok mellett már e lemezből is csendülnek fel dallamok.
A világhír 20. évében és 80 millió eladott album után, november 9-én a Papp László Budapest Sportaréna színpadán, 80 tagú zenekar és 30 tagú kórus kíséretében ad koncertet Andrea Bocelli. 2013 legjelentősebb zenei eseménye lesz."
2013. szeptember 8., vasárnap
Nice, belles. Szép pps
1. ARMADA 2013. c'est trés bon.
https://app.box.com/s/3w2tt9jqjzjfnzp9vspo
2. C'est beau un homme. parodie
https://app.box.com/s/t272973ic0912r7tpq14
3. J'ai vu ce qu'ils ont fait aux patriotes
https://app.box.com/s/qvm6snqt9rik38cknh9m
4. Je ne peux vivre sans toi-trés belle
https://app.box.com/s/dvq2i1j3luecd9r8kfir
5. Nounours. trés bon
https://app.box.com/s/8tjox857nebrnchyjaej
6. Pour être heureux.
https://app.box.com/s/jsoqcnzkdxrxh3q8kk65
7. QUELQUES BEAUX SITES DE BELGIQUE
https://app.box.com/s/sidulgiv46cen3s2xceh
2013. augusztus 31., szombat
ADY ENDRE: SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG.
ADY ENDRE: SZELÍD, ESTI IMÁDSÁG
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhítattal,
Altató áhítattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek,
Uram, adj csöndes éjt,
Nyugodalmas, nagy éjt
A te vén gyermekednek,
Beteg, rossz gyermekednek.
Fölséges dáridók,
Keserves dáridók
Muzsikája kerüljön,
Hangja messze kerüljön.
Ne ülje szívemet,
Nyomorék szívemet
Az ébrenlét lidérce,
Rettenetes lidérce.
Aludjak kacagón,
Álmodjak kacagón
S boldoguljak álmomban,
Ifjuljak meg álmomban.
Valami nagyon nagyot,
Valami dicső nagyot
Álmodva hadd képzeljek,
Éjemben hadd képzeljek.
Imádkozzak, mint gyerek,
Régi, iskolás gyerek
Istenes áhítattal,
Altató áhítattal.
Mikor az alkony leszáll,
A barna alkony leszáll,
Régi imám az ajkam
Szaporázza az ajkam: "Adj
csöndes éjt szüleimnek,
adj csöndes éjt mindeneknek. Istenem,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám,
én járva-kelve, fölvirradva
és lefekve, imádlak, mint
édes Atyám. Jó Atyám,
viselj gondot rám, ámen.
2013. augusztus 23., péntek
2013. július 31., szerda
Andrea Bocelli et Dulce Pontes- O Mare e Tu.pps and lyrics
Sentir em nós
Sentir em nós
Uma razão
Para não ficarmos sós
E nesse abraço forte
Sentir o mar
Na nossa vóz,
Chorar como quem sonha
Sempre navegar
Nas velas rubras deste amor
Ao longe a barca louca perde o norte.
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
No teu olhar
Um espelho de água
A vida a navegar
Por entre sonho e a mágoa
Sem um adeus sequer.
E mamsamente,
Talvez no mar,
Eu feita em espuma encontre
o sol do teu olhar,
Voga ao de leve, meu amor
Ao longe a barca nua
a todo o pano.
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
Sentir em nós
Uma razão
Para não ficarmos sós
E nesse abraço forte
Sentir o mar
Na nossa vóz,
Chorar como quem sonha
Sempre navegar
Nas velas rubras deste amor
Ao longe a barca louca perde o norte.
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
No teu olhar
Um espelho de água
A vida a navegar
Por entre sonho e a mágoa
Sem um adeus sequer.
E mamsamente,
Talvez no mar,
Eu feita em espuma encontre
o sol do teu olhar,
Voga ao de leve, meu amor
Ao longe a barca nua
a todo o pano.
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
Amore mio
Si nun ce stess’o mare e tu
Nun ce stesse manch’io
Amore mio
L’amore esiste quanno nuje
Stamme vicino a Dio
Amore
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

