József Attila
József-Attila-szobra-Budapesten
József Attila - Születésnapomra _ Poem
on more languages
on more languages
József, Attila -Születésnapomra
(Hungarian)
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!
*
For My Birthday (English)
Upon my thirty-second year -
what a surprise, this poem here,
knicky-
knacky:
a little gift with which I say,
lurking alone in this café:
happy
happy.
Thirty-two years just blew away,
I never made ten doits a day:
hungry,
Hungary.
A pedagogue I might have been,
not this pen-busting, might-have-been,
saddie
laddie.
But no; Herr College Chancellor
showed me the outside of the door:
mocktor
Doctor.
It was a short sharp shock for sure,
my `father' poem got its cure;
his word
and sword,
that saved the fatherland from me,
evoked my spirit and set free
its name
and flame.
`As long as I have any say
you'll not teach here a single day' -
bibble-
babble.
If Mr Antal Horger's pleased
our poet's grammar-study's ceased -
folly's
jollies -
no high school, but a nation I,
although he like not, by and by
shall teach,
shall teach.
Translated by Ozsváth, Zsuzsanna
*
Zu meinem Geburtstag (German)
Nun bin ich zweiunddreißig Jahr –
und überrasch mich ganz und gar
mit dem
Poem.
Im Winkel des Cafés gedenk
ich meiner, dieses Festgeschenk
sei mein
allein.
Zweihundert Pengő Monatslohn,
das hatte nie für seinen Sohn
mein Land
zur Hand.
Bestallter Lehrer wär ich jetzt,
kein Bursche, der die Feder wetzt
voll Harm
und arm.
Und wurd es nicht, denn in Szeged
verwies mich von der Fakultät
ein Mann,
der's kann.
Für “Reinen Herzens", mein Gedicht,
schlug mir sein Schmähruf ins Gesicht;
mit Glück,
gezückt
das Schwert, schützt' er das Land vor mir.
Mein Geist zitiert ihn, er ist hier,
der Schuft,
und ruft:
“Solang ich denke, werden Sie
kein Mittelschulprofessor, nie!"
Er prahlt
und strahlt.
Doch freut's Herrn Anton Horger sehr,
daß ich jetzt nicht Grammatik lehr,
die Freud
wird Leid –
ich lehr beharrlich, mach mein Land
nicht auf der Mittelschulen Stand
der Zeit
bereit.
Translated by Deicke, Günther
*
Na moje urodziny (Polish)
Przeszły trzydzieści dwa lata,
mam niespodziankę dla świata
cacy
cacy.
Przy stoliku przy kawie
podarunek dziś sprawię
sobie,
tobie.
Lata jak wiatr przemijają,
a pieniędzy ciągle brak.
Tak, Ojczyzno
moja, tak!
Mogłem być nauczycielem,
a nie lichym rymopisem
biednym,
młodym.
Nie zostałem, bo w Szegedzie
profesor mi nie pozwolił,
pewien
pan.
Za wiersz „Nie mam ojca"
ukarał mnie ostrzeżeniem,
znieważyłem
pono ziemię.
Ojczyzny więc bronił mężnie.
Przypominam wam, potomni,
jego imię,
jego słowa:
„Póki na tym świecie żyję,
pan magistrem nie zostanie,
mój
panie!"
Choć Antal Horger mi wytyka,
że nie wiem, co to gramatyka,
nic nie
pomoże —
Ja będę uczył cały naród,
gdy serce moje mu otworzę,
mój profesorze!
Różewicz, Tadeusz
*
Para o meu aniversário (Portuguese)
Trinta e dois anos em cima –
é uma surpresa esta rima
qual graça
sem graça:
prenda de que só dou fé
num canto deste café
assim
a mim.
Trinta e dois levou o vento
sem por mês ir aos duzentos.
É isto,
País!
Podia ser professor,
não de penas gastador
brigão
sem chão.
Mas ai que expulsou-me adrede
da Faculdade em Szeged
um tipo
esquisito.
Plo meu «Não tenho nem pai»
veloz, bruto aviso cai,
o sabre
que abre
pla pátria, contra mim. Chama
do meu esp'rito a fúria insana
tal como
seu nome:
«Você, enquanto eu for sério,
não dá aulas neste hemisfério» –
estrilha
e brilha.
Se o senhor Horger Antal se alegra
que o poeta não saiba a regra,
é tolo
consolo –
O meu povo inteiro eu,
não ao nível do liceu,
ensino
ensino!
Pour mon anniversaire.
Aujourd’hui j’ai trente-deux ans.
Je me fais un cadeau plaisant.
Je m’autorise
Une surprise.
C’est au café sur une table
Que sera fait ce don notable,
Petit poème
Fait pour moi-même.
Trente-deux ans derrière moi
Mais pas deux cents pengoes par mois.
C’est mon état
Dans cet Etat.
C’eűt été bien: prof de philo
au lieu d’user tant de stylos.
Pas de fromage,
C’est bien dommage.
A Szeged, de la Faculté
Drôlement je fus éjecté
Par des messieurs
Très sérieux.
C’était mon poème Cœur Pur
Qui me valait ce coup si dur.
Levant l’épée
De l’épopée,
Invoquant Dieu et la Patrie,
Devant moi c’était des furies.
J’entends toujours
Leurs beaux discours:
“Moi vivant, vous ne pourrez pas
Etre professeur ici-bas”,
Qu’ils ont henni,
Ces culs bénis!
Tu jubilais, Antal Horger,
Que le poète eűt son congé.
Chacun sa joie,
Chacun sa voie.
Diplôme ou pas de licencié,
J’enseignerai au peuple entier.
Tous les degrés
Sans votre gré!
(Hungarian)
Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:
ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.
Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!
Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.
De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.
Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont
szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:
„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.
Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -
Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!
*
For My Birthday (English)
Upon my thirty-second year -
what a surprise, this poem here,
knicky-
knacky:
a little gift with which I say,
lurking alone in this café:
happy
happy.
Thirty-two years just blew away,
I never made ten doits a day:
hungry,
Hungary.
A pedagogue I might have been,
not this pen-busting, might-have-been,
saddie
laddie.
But no; Herr College Chancellor
showed me the outside of the door:
mocktor
Doctor.
It was a short sharp shock for sure,
my `father' poem got its cure;
his word
and sword,
that saved the fatherland from me,
evoked my spirit and set free
its name
and flame.
`As long as I have any say
you'll not teach here a single day' -
bibble-
babble.
If Mr Antal Horger's pleased
our poet's grammar-study's ceased -
folly's
jollies -
no high school, but a nation I,
although he like not, by and by
shall teach,
shall teach.
Translated by Ozsváth, Zsuzsanna
*
Zu meinem Geburtstag (German)
Nun bin ich zweiunddreißig Jahr –
und überrasch mich ganz und gar
mit dem
Poem.
Im Winkel des Cafés gedenk
ich meiner, dieses Festgeschenk
sei mein
allein.
Zweihundert Pengő Monatslohn,
das hatte nie für seinen Sohn
mein Land
zur Hand.
Bestallter Lehrer wär ich jetzt,
kein Bursche, der die Feder wetzt
voll Harm
und arm.
Und wurd es nicht, denn in Szeged
verwies mich von der Fakultät
ein Mann,
der's kann.
Für “Reinen Herzens", mein Gedicht,
schlug mir sein Schmähruf ins Gesicht;
mit Glück,
gezückt
das Schwert, schützt' er das Land vor mir.
Mein Geist zitiert ihn, er ist hier,
der Schuft,
und ruft:
“Solang ich denke, werden Sie
kein Mittelschulprofessor, nie!"
Er prahlt
und strahlt.
Doch freut's Herrn Anton Horger sehr,
daß ich jetzt nicht Grammatik lehr,
die Freud
wird Leid –
ich lehr beharrlich, mach mein Land
nicht auf der Mittelschulen Stand
der Zeit
bereit.
Translated by Deicke, Günther
*
Na moje urodziny (Polish)
Przeszły trzydzieści dwa lata,
mam niespodziankę dla świata
cacy
cacy.
Przy stoliku przy kawie
podarunek dziś sprawię
sobie,
tobie.
Lata jak wiatr przemijają,
a pieniędzy ciągle brak.
Tak, Ojczyzno
moja, tak!
Mogłem być nauczycielem,
a nie lichym rymopisem
biednym,
młodym.
Nie zostałem, bo w Szegedzie
profesor mi nie pozwolił,
pewien
pan.
Za wiersz „Nie mam ojca"
ukarał mnie ostrzeżeniem,
znieważyłem
pono ziemię.
Ojczyzny więc bronił mężnie.
Przypominam wam, potomni,
jego imię,
jego słowa:
„Póki na tym świecie żyję,
pan magistrem nie zostanie,
mój
panie!"
Choć Antal Horger mi wytyka,
że nie wiem, co to gramatyka,
nic nie
pomoże —
Ja będę uczył cały naród,
gdy serce moje mu otworzę,
mój profesorze!
Różewicz, Tadeusz
*
Para o meu aniversário (Portuguese)
Trinta e dois anos em cima –
é uma surpresa esta rima
qual graça
sem graça:
prenda de que só dou fé
num canto deste café
assim
a mim.
Trinta e dois levou o vento
sem por mês ir aos duzentos.
É isto,
País!
Podia ser professor,
não de penas gastador
brigão
sem chão.
Mas ai que expulsou-me adrede
da Faculdade em Szeged
um tipo
esquisito.
Plo meu «Não tenho nem pai»
veloz, bruto aviso cai,
o sabre
que abre
pla pátria, contra mim. Chama
do meu esp'rito a fúria insana
tal como
seu nome:
«Você, enquanto eu for sério,
não dá aulas neste hemisfério» –
estrilha
e brilha.
Se o senhor Horger Antal se alegra
que o poeta não saiba a regra,
é tolo
consolo –
O meu povo inteiro eu,
não ao nível do liceu,
ensino
ensino!
Pour mon anniversaire.
Aujourd’hui j’ai trente-deux ans.
Je me fais un cadeau plaisant.
Je m’autorise
Une surprise.
C’est au café sur une table
Que sera fait ce don notable,
Petit poème
Fait pour moi-même.
Trente-deux ans derrière moi
Mais pas deux cents pengoes par mois.
C’est mon état
Dans cet Etat.
C’eűt été bien: prof de philo
au lieu d’user tant de stylos.
Pas de fromage,
C’est bien dommage.
A Szeged, de la Faculté
Drôlement je fus éjecté
Par des messieurs
Très sérieux.
C’était mon poème Cœur Pur
Qui me valait ce coup si dur.
Levant l’épée
De l’épopée,
Invoquant Dieu et la Patrie,
Devant moi c’était des furies.
J’entends toujours
Leurs beaux discours:
“Moi vivant, vous ne pourrez pas
Etre professeur ici-bas”,
Qu’ils ont henni,
Ces culs bénis!
Tu jubilais, Antal Horger,
Que le poète eűt son congé.
Chacun sa joie,
Chacun sa voie.
Diplôme ou pas de licencié,
J’enseignerai au peuple entier.
Tous les degrés
Sans votre gré!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése