A farkas és a rózsa.

A farkas és a rózsa.



Hogy került oda, senki sem tudta, de egyszer csak ott volt a tisztáson.

Egy gyönyörű virág. Egy fehér rózsa.


A farkas vette észre először.
" Milyen szép ! " - gondolta - " Milyen kecses ! "

Aztán lassan a többi állat is felfedezte.


- Milyen egyszerű ! - mondta a páva - Semmi szín, semmi különlegesség !


- Közönséges ! - rikácsolta az öreg, csúf és kopasz keselyű - Hát hogy néz ez ki ?


" Mind ilyenek vagytok. " - gondolta a farkas a fák közül - "

Nem veszitek észre magatok körül a szépet és a jót. "

A társasághoz hamarosan csatlakozott
a vaddisznó, a róka és a medve is.


- Ez meg micsoda ? - fanyalgott a róka - Semmi keresnivalója nincs itt.


- Csúnya ! - röfögte a vaddisznó - És ráadásul útban van.


A rózsa bánatosan lehajtotta fejét.
Szirmai közül, mintha csak egy könnycsepp lenne,
egy vízcseppecske hullott a földre.

" Hát nem látjátok, hogy fáj neki ? "
- gondolta a farkas - "
Miért kell bántani ? "


- Nem szeretem a virágot ! - dörmögte a medve - Tépjük ki !


Azzal lehajolt, hogy leszakítsa a rózsát, de egy tövis megszúrta az ujját.


- Nézzétek ! - bömbölte, és magasba tartotta a mancsát - Megszúrt !


- Szóval még veszélyes is ! - jegyezte meg a róka - Ki kell irtani !


A vaddisznó felhorkant, rávetette magát a virágra,
és kíméletlenül a földbe taposta.
A többiek megtapsolták.


A farkas üvölteni tudott volna tehetetlen dühében.

" Elpusztították, csak azért,mert más volt mint ők ! "

Megvárta amíg az utolsó állat is távozik a tisztásról,
aztán előjött a fák közül.
Odament az összetört, meggyalázott virághoz,
gyengéden felemelte a földről.
Óvatosan a szájába vette, és elügetett vele.


Otthon, az odúja előtt egy kis gödröt kapart a rózsának, és belefektette.


- Isten veled, kis virág !
Nem érdemelték meg, hogy nekik nyíljál ...


Miközben betemette a sírt, úgy érezte,
lelkének egy darabja is ottmaradt a földben, a rózsa mellett.



Másnap reggel, amikor kilépett szerény hajlékából, nem akart hinni a szemének.


A fehér rózsa ott pompázott az odúja előtt,
szirmain apró gyémántokként csillogtak a harmatcseppek.

A farkas csak állt némán, a virágot nézve.

Hirtelen furcsa melegséget érzett a szemében : életében először, sírni kezdett.