Andrea Bocelli and David Foster

A világ legnagyobb virága 2m magas súlya 75 kg

A világ legnagyobb virága 2m magas súlya 75 kg

Egy szép fa, Mikulás virággal

Szép piros Mikulás virág

Jancsi és Juliska - és a mézeskalács házikó

White tailed deer buck - Fehér farkú őzbak

Amikor elment még a fák is sírva fakadt.

When you went away.

When you went away yet the trees too began to sob.
White tear - petals brown mourning framework.
Then suddenly a cold wind in Latvian.
The rainbow soul trembling,
Lightyear step, an with a deep sigh,
Then gone forever,
An with a deep sigh gone,gone forever.


Amikor elment.

Amikor elment még a fák is sírva fakadt.
Fehér könnycsepp - szirmai barna gyász keretet.
Aztán hirtelen hideg szél lett.
A szivárvány lélek remeg,
Fényév lépés, egy mély sóhajjal,
Aztán elment örökre,
Egy mély sóhajjal elment, elment örökre.

Weöres Sándor: Száncsengő

Weöres Sándor: Száncsengő



Éj-mélyből fölzengő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél csendjén halkan ring.



Földobban két nagy ló

- kop-kop-kop - nyolc patkó.

Nyolc patkó - kop-kop-kop -

csönd-zsákból hangot lop.



Szétmálló hangerdő

- csing-ling-ling - száncsengő.

Száncsengő - csing-ling-ling -

tél öblén távol ring.

Hull a hó, hull a hó, mesebeli álom: Gazdag Erzsi Verse

Gazdag Erzsi: Hull a hó

Hull a hó, hull a hó,
mesebeli álom,
Télapó zúzmarát
fújdogál az ágon.

A kis nyúl didereg,
megbújik a földön:
„Nem baj, ha hull a hó,
csak vadász ne jöjjön!"

Parányi ökörszem
kuporog az ágon,
Vidáman csipogja:
„Süt még nap a nyáron!"

Szécsi Pál : Talán sok év után - dalszöveg

Szécsi Pál : Talán sok év után

Még alig kezdtük el és már mindennek vége,
a derűs égre felhő szállt
Az emberek mind irigyeltek nem is oly régen,
oly boldog voltam, s oly büszke

A szerelmedről azt hittem, soha nem múlik,
de mégis könnyen elhagytál
A magány maradt egyedül emlékül nékem,
úgy őrzöm, mint egy szál rózsát


Refr.:

Talán, sok év után, majd rájövök,
hogy van még rajtad kívül más
Talán, sok év után, az élet hoz majd gyógyulást

De ma még csak azt mondhatom: szeretlek téged,
s ez a dal is hozzád száll
Az én szerelmem nem fog tán soha elmúlni
és téged mindig visszavár

Szécsi Pál - Szereted-e még? - dalszöveg

Szécsi Pál : Szereted-e még?

Szereted-e még, ha csillagos az ég?
Keresed-e még, hogy melyik a miénk?
Szereted-e még, ha bossanova szól,
Mikor a gitár lágyan dalol?

Szeretnék hallani már terólad
Egészen elfeledlek maholnap
Hisz még az emlékek is halódnak
Egy év után
Azért mert véget ért a szerelmünk
A híres fergeteges szerelmünk
Azért még barátkozhatunk
És találkozhatunk talán!

Kedvenced-e még a piros tulipán?
Megismer-e még a füredi cigány?
Hallgatod-e még, hogy mit üzen a szél?
S nem bánod-e még azt, hogy elmentél?

Szeretnék hallani már terólad
Egészen elfeledlek maholnap
Hisz még az emlékek is halódnak
Egy év után
Azért mert véget ért a szerelmünk
A híres fergeteges szerelmünk
Azért még barátkozhatunk
És találkozhatunk talán!

Kedvenced-e még a piros tulipán?
Megismer-e még a füredi cigány?
Hallgatod-e még, hogy mit üzen a szél?
S nem bánod-e még azt, hogy elmentél?
Hogy elmentél,
Sajnos elmentél,
Elmentél

Domján Edit - Köszönet mindenért - dalszöveg

Domján Edit - Köszönet mindenért

Köszönet mindenért,amihez kezed ér
mert minden ami tőled érkezik,rólad mesél
és titokban szívemhez ér.
Minden ajándék,minden levél és minden csokor,
te hozzád kapcsol,te rólad suttog és feléd sodor.
Hogy fülembe zsibong a vér,hogy fülembe zsibong a vér.

Megsúgom mindazért,ami bánt,ami sért
én réges-régen megbocsájtanék,hogy rám találj
és örökre szívedbe zárj!
Akárhogy űzlek,akármit mondok ne higyj nekem!
Bolondul verdes vakon szerelmes az én szívem.
És két karom kitárva vár!
És két karom kitárva vár!





Domján Edit - Köszönet mindenért.mp3

Cserháti Zsuzsa -Szeretlek én (Besame Mucho) - dalszöveg

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
jó volna becézni, csókolni újra a szád.

Úgy hív a nótám,
nélküled borongós ősz van
és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,
pedig az élet csak gyertyaláng,
lassan felőrli a vágyaimat,
s mire felébredsz késő lesz tán...

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám
szeretném lázasan csókolni újra a szád

Úgy sír a nótám,
nélküled borongós ősz van
és nincs többé nyár.

Elvitted tőlem az álmaimat,
pedig az élet csak gyertyaláng,
lassan felőrli a vágyaimat,
s mire felébredsz késő lesz tán.

Szeretlek én, jöjj vissza hozzám,
szeretném lázasan csókolni újra a szád.

Úgy sír a nótám,
nélküled borongós ősz van
és nincs többé nyár.

Kováts Kriszta - A keselyű elszáll -El condor pasa - dalszöveg

Kováts Kriszta - A keselyű elszáll -El condor pasa - dalszöveg

Ó, nézz le ránk, te fényességes ég!
Nevess ránk, hajolj ránk, borulj még ránk, ú-úúú!

Te fénylő arcú, áraszd ránk a fényt!
Sötét éj, ne jöjj még, ne támadj még, ú-úúú!

Egy szárny, egy nagy sötétlő szárny
Támad ránk, egy égi árny.
Hát óvj, te fényességes ég,
Tűnő fény, borulj ránk, borulj még ránk, ú-úúú!

Az istenség csak bólint és csak néz,
Szót sem szól, így van jól, ez így van jól, ú-úúú!

Az égen-földön bánattal néz át,
Minket néz, mindent ért és mindent lát, ú-úúú!

A kiállított Szent Korona az Országház kupolacsarnokában.

A kiállított Szent Korona az Országház kupolacsarnokában.

Mátyás király :Megkoronázása:1464-ben a Szent Koronával

Fadrusz János:
Mátyás király emlékműve
Kolozsvárott a Szent Mihály-templom előtt.

Kovács Kati - Indián - nyár dalszöveg

Tudod, még sohasem voltam olyan boldog,
mint akkor, azon a reggelen,
Sétáltunk a folyóparton, és a hullámokat néztük.
Ősz volt; de azért még sütött a nap.
A fákon piros és sárga levelek remegtek.
Az angolok ezt úgy hívják: Indián nyár.
De nekünk csak ősz volt, egyszerűen csak ősz.
Fehér ingeden megcsillant a fény,
És én emlékszem - pontosan emlékszem, hogy mit mondtam neked.
Egy év telt el azóta, egy század, egy örökkévalóság.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,
S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.
Életünk, megszépíti egy fénysugár,
elkísér az indián nyár.

Ma nagyon messze vagyok attól az őszi reggeltől,
Ülök a folyóparton, és rád gondolok.
Hol vagy most? Mit csinálsz?
Eszedbe jutok-e még néha?
Egyedül nézem a hullámokat,
Látod, kijöttem ide.
Lefekszem a parti homokra, és emlékezem.
Emlékezem a víz kékjére, a napsugárra,
és a boldogságra, amit elvesztettem.
Egy örökkévalóság telt el azóta
egy század, egy év.

Elmegyünk, egy szép nap innen elmegyünk,
S velünk jön a szerelem, engedd, hogy így legyen.
Életünk, megszépíti egy fénysugár,
elkísér az indián nyár.

2x
Elmegyünk, stb ....

Kovács Kati- Indián -nyár-Indian summer.mp3

Koncz Zsuzsa - Nyíló vérpiros rózsa - dalszöveg

Koncz Zsuzsa - Nyíló vérpiros rózsa - dalszöveg

Nyíló vérpiros rózsa,
Sötét éjjel is rózsa.

Kővel dobálják, széjjelrombolják otthonát,
Fészkéből űzik a békés fecskepárt,
Pillangó szárnyát ollóval vágják, nem repül,
Parányi teste kínlódva menekül.

Megölnek minden szépet, megölnek százszor is,
De egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.

Pénzedre lesnek, ellopják legszebb álmaid,
Források vizét sötétre szennyezik.
Felkínál néked ezernyi szépet életünk,
Mi rajtunk múlik, ha mégis szenvedünk.

Hát ne ölj meg minden szépet, vagy megölnek téged is,
Lám egy szál piros rózsa, sötét éjjel is rózsa.

Zorán - Volt egy tánc - dalszöveg

Zorán - Volt egy tánc - dalszöveg

Hófehér hajó úszott a folyón
S összesimult a fiú s a lány
Színes lampion fénylett az égen
Mint a brosstű a mélykék ruhán
És a fedélzet zenével megtelt
Szólt a ringató, lassú románc
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Ilyen szépet csak filmekben látsz

És a vonatok indultak sorra
És a fiú az ablakban állt
És a vagonban nevettek rajta
A harcedzett vén katonák
Hogyha férfi vagy, rejtsd el a könnyed
Mi lesz veled, ha a csatában jársz
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás
Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a lángon, a halálon, füstön át
Úszik egy fehér hajó

És a vonatok megjöttek sorra
Néhány békeév nekünk is járt
Aztán jött az a rettegett autó
És a ház előtt halkan megállt
És a mama az ablaknál állva
Újra évekig apámra várt
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán egyszer még lesz folytatás

És a brosstűből szénre már nem telt
És a harmadik tél is lejárt
És egy hajnalon csöngettek hármat
És az apám az ajtóban állt
Azt se bántuk, hogy nem volt már semmink
Mindent elnyelt a nagy zálogház
Aj, aj, aj, aj
Volt egy tánc, volt egy tánc
Talán mégiscsak lesz folytatás

Egy tánc, egy tánc, egy tánc, egy tánc
És a börtönön, magányon, reményen át
Úszik egy fehér hajó

De már szóltak a hírek s az ágyuk
Mondd, az életük miért lenne más
És mi mindent két bőröndbe gyűrtünk
De már nem ment az elindulás

Már csak csendesen nézik a tévét
Ahol ragyog egy másik világ
És ők nem kérik senkin se számon
Az elrabolt évek sorát
Pedig semmiért vesztek el álmok
Mint a zálogban hagyott ruhák
Hm, volt egy tánc
Volt egy tánc, volt egy tánc
S néha elhitték, lesz folytatás

Budapest-Panoráma

MAGYAR ZÁSZLÓ

Radnóti Miklós- Nem tudhatom...

Radnóti Miklós- Nem tudhatom...

Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent,
nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt
kis ország, messze ringó gyerekkorom világa.
Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága
s remélem, testem is majd e földbe süpped el.
Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel
egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom,
tudom, hogy merre mennek, kik mennek az úton,
s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon
a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom.
Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj,
s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály,
annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát,
de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát,
az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket,
míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg,
erdőt, füttyös gyümölcsöst, szőlőt és sírokat,
a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat,
s mi föntről pusztítandó vasút, vagy gyárüzem,
az bakterház s a bakter előtte áll s üzen,
piros zászló kezében, körötte sok gyerek,
s a gyárak udvarában komondor hempereg;
és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma,
a csókok íze számban hol méz, hol áfonya,
s az iskolába menvén, a járda peremén,
hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én,
ím itt e kő, de föntről e kő se látható,
nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható.

Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép,
s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és miképp,
de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen,
és csecsszopók, akikben megnő az értelem,
világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva,
míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja,
s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek.

Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg.

József Attila - Születésnapomra -Vers - Poem- on more languages

József Attila

József-Attila-szobra-Budapesten

József Attila - Születésnapomra _ Poem
on more languages

József, Attila -Születésnapomra
(Hungarian)

Harminckét éves lettem én –
meglepetés e költemény
csecse
becse:

ajándék, mellyel meglepem
e kávéházi szegleten
magam
magam.

Harminckét évem elszelelt
s még havi kétszáz sose telt.
Az ám,
Hazám!

Lehettem volna oktató,
nem ily töltőtoll-koptató
szegény
legény.

De nem lettem, mert Szegeden
eltanácsolt az egyetem
fura
ura.

Intelme gyorsan, nyersen ért
a „Nincsen apám" versemért,
a hont
kivont

szablyával óvta ellenem.
Ideidézi szellemem
hevét
s nevét:

„Ön, amíg szóból értek én,
nem lesz tanár e földtekén" –
gagyog
s ragyog.

Ha örül Horger Antal úr,
hogy költőnk nem nyelvtant tanul,
sekély
e kéj -

Én egész népemet fogom
nem középiskolás fokon
taní
tani!
*
For My Birthday (English)

Upon my thirty-second year -
what a surprise, this poem here,
knicky-
knacky:

a little gift with which I say,
lurking alone in this café:
happy
happy.

Thirty-two years just blew away,
I never made ten doits a day:
hungry,
Hungary.

A pedagogue I might have been,
not this pen-busting, might-have-been,
saddie
laddie.

But no; Herr College Chancellor
showed me the outside of the door:
mocktor
Doctor.

It was a short sharp shock for sure,
my `father' poem got its cure;
his word
and sword,

that saved the fatherland from me,
evoked my spirit and set free
its name
and flame.

`As long as I have any say
you'll not teach here a single day' -
bibble-
babble.

If Mr Antal Horger's pleased
our poet's grammar-study's ceased -
folly's
jollies -

no high school, but a nation I,
although he like not, by and by
shall teach,
shall teach.

Translated by Ozsváth, Zsuzsanna

*
Zu meinem Geburtstag (German)

Nun bin ich zweiunddreißig Jahr –
und überrasch mich ganz und gar
mit dem
Poem.

Im Winkel des Cafés gedenk
ich meiner, dieses Festgeschenk
sei mein
allein.

Zweihundert Pengő Monatslohn,
das hatte nie für seinen Sohn
mein Land
zur Hand.

Bestallter Lehrer wär ich jetzt,
kein Bursche, der die Feder wetzt
voll Harm
und arm.

Und wurd es nicht, denn in Szeged
verwies mich von der Fakultät
ein Mann,
der's kann.

Für “Reinen Herzens", mein Gedicht,
schlug mir sein Schmähruf ins Gesicht;
mit Glück,
gezückt

das Schwert, schützt' er das Land vor mir.
Mein Geist zitiert ihn, er ist hier,
der Schuft,
und ruft:

“Solang ich denke, werden Sie
kein Mittelschulprofessor, nie!"
Er prahlt
und strahlt.

Doch freut's Herrn Anton Horger sehr,
daß ich jetzt nicht Grammatik lehr,
die Freud
wird Leid –

ich lehr beharrlich, mach mein Land
nicht auf der Mittelschulen Stand
der Zeit
bereit.

Translated by Deicke, Günther
*
Na moje urodziny (Polish)

Przeszły trzydzieści dwa lata,
mam niespodziankę dla świata
cacy
cacy.

Przy stoliku przy kawie
podarunek dziś sprawię
sobie,
tobie.

Lata jak wiatr przemijają,
a pieniędzy ciągle brak.
Tak, Ojczyzno
moja, tak!

Mogłem być nauczycielem,
a nie lichym rymopisem
biednym,
młodym.

Nie zostałem, bo w Szegedzie
profesor mi nie pozwolił,
pewien
pan.

Za wiersz „Nie mam ojca"
ukarał mnie ostrzeżeniem,
znieważyłem
pono ziemię.

Ojczyzny więc bronił mężnie.
Przypominam wam, potomni,
jego imię,
jego słowa:

„Póki na tym świecie żyję,
pan magistrem nie zostanie,
mój
panie!"

Choć Antal Horger mi wytyka,
że nie wiem, co to gramatyka,
nic nie
pomoże —

Ja będę uczył cały naród,
gdy serce moje mu otworzę,
mój profesorze!

Różewicz, Tadeusz
*
Para o meu aniversário (Portuguese)

Trinta e dois anos em cima –
é uma surpresa esta rima
qual graça
sem graça:

prenda de que só dou fé
num canto deste café
assim
a mim.

Trinta e dois levou o vento
sem por mês ir aos duzentos.
É isto,
País!

Podia ser professor,
não de penas gastador
brigão
sem chão.

Mas ai que expulsou-me adrede
da Faculdade em Szeged
um tipo
esquisito.

Plo meu «Não tenho nem pai»
veloz, bruto aviso cai,
o sabre
que abre


pla pátria, contra mim. Chama
do meu esp'rito a fúria insana
tal como
seu nome:

«Você, enquanto eu for sério,
não dá aulas neste hemisfério» –
estrilha
e brilha.

Se o senhor Horger Antal se alegra
que o poeta não saiba a regra,
é tolo
consolo –

O meu povo inteiro eu,
não ao nível do liceu,
ensino
ensino!


Pour mon anniversaire.


Aujourd’hui j’ai trente-deux ans.
Je me fais un cadeau plaisant.
Je m’autorise
Une surprise.

C’est au café sur une table
Que sera fait ce don notable,
Petit poème
Fait pour moi-même.

Trente-deux ans derrière moi
Mais pas deux cents pengoes par mois.
C’est mon état
Dans cet Etat.

C’eűt été bien: prof de philo
au lieu d’user tant de stylos.
Pas de fromage,
C’est bien dommage.

A Szeged, de la Faculté
Drôlement je fus éjecté
Par des messieurs
Très sérieux.

C’était mon poème Cœur Pur
Qui me valait ce coup si dur.
Levant l’épée
De l’épopée,

Invoquant Dieu et la Patrie,
Devant moi c’était des furies.
J’entends toujours
Leurs beaux discours:

“Moi vivant, vous ne pourrez pas
Etre professeur ici-bas”,
Qu’ils ont henni,
Ces culs bénis!

Tu jubilais, Antal Horger,
Que le poète eűt son congé.
Chacun sa joie,
Chacun sa voie.

Diplôme ou pas de licencié,
J’enseignerai au peuple entier.
Tous les degrés
Sans votre gré!