Linda-turmix

Translate

INDAVIDEOIM

GOD BLESS - ISTEN MEGÁLD

Photobucket

2009. február 20., péntek

József Attila-Oda


József Attila-Óda

1

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.
*

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.
*
Attila József :ODE


1

Here I sit on a shining wall.
The light young summer wind
rises like the warm welcome of supper.
I accustom my heart to the silence:
not hard.
Here
I regain what I lost,
I bend my head,
my hand hangs down.
*
My eyes are on the mane of the mountains -
your splendid brow,
every leaf on fire!
On the street no one, no one;
I see your skirt lifted by the wind.
Your hair strays under fine leaves,
I see your soft breasts
trembling -
as Szinva brook runs down -
Oh what I see:
a magic laugh
shining on your teeth,
on the round white stones.




2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
*

Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!
*
2
Oh how I love you!
You have been able to force
speech from the universe -
and from solitude, weaving its fitful deceits
in the heart's deepest place.
*

Now, as the booming leaves the waterfall,
you leave, you run subdued, until
I cry from among the peaks of life, singing
in those distances hung between earth and heaven,
that I love you, that it is you,
sweet would- be mother, that I love.

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.
*
Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.
*

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.
*

3
I love you as the child loves its mother,
as the silent cave loves its depths.
I love you as rooms love sunlight,
as the soul loves warmth and the body rest.
I love you as mortal men love living
and strive in its arms till death.
*
I am the keeper of your words, your smiles,
your movements - everything, as the earth keeps
everything that falls.
My instincts, like acid on metal, have
engraved you on my mind; my existence
takes form at last, dear love, from your sweet essence.
*
Loudly the moments pass by:
dumb you remain, dumb, and I
have ears for you alone.
Glittering stars - already they are setting,
but you are always steady in my sight.
Breath of silence in the cave: your flavour
stings cold in the mouth; at times your hand
with its delicate veining will bend
mistily round the glass of water.



4

Ó, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?
S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...
*

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!
*
Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!
*
Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.
*
4
Oh but what substance am I made of,
moulded and carved by your simplest glance?
What mind, what light and miracle
that can make me reach the gentle
dales of your fertile
body, through the mist of nothingness?
As the word is released by reason,
I can delve into its enigmas!...
*
Your veins quiver like bushes,
ceaselessly, bushes of roses.
They move in the eternal stream,
for love to flourish in your face
and your belly to bear its fruit.
The sensitive soil of your flesh
is sown with finest roots,
thin threads it knots, unknots, -
for the juices of the tiny cells
to crowd to a growing mass,
and the leafy bush of the lungs
to murmur up its praise!
*
And the deep undying matter advances
singing in its galleries, and rich life emerges
from tireless wells, from the very scourings
of buried pits, of burning kidneys!
*
In you, the swelling hills
rise, constellations wink,
lakes move, and workshops work:
a million beings, quick
insects,
bladderwrack,
cruelty and goodness;
suns shine, auroras go dark -
here, in your huge essence,
the eternal unconscious wanders.
5

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.
*
De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...
*
(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)
*
5
Like clotted blood, in shreds,
these words
are dropped in your path.
Existence stammers:
only law has a clear voice.
My active senses, reborn day after day,
are ready even now
for silence.
*
But up to everything cries aloud -
chosen out of the two thousand millions,
you alone, you the living bed,
you the gentle cradle, you the fierce tomb:
into yourself: - into yourself I
beseech you, receive me.
*
(How deep the sky at daybreak!
Armies shine in light of steel.
The glitter hurts my sight.
I am lost, in this air.
Surely my heart must break,
beating in the light.)


6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
*
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. jún.
*
6
(After - song)

(The train takes me, I follow after you,
perhaps today I' find you again,
perhaps my burning face will be cool,
perhaps you'll say, in your undertone:
*
The water's lukewarm, go and try it!
A towel for your body, dry it!
The meat is baked, end your hunger!
In my bed for ever linger.)

Nincsenek megjegyzések: