Sárközi György-Esõcseppek
Esõcseppek
Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.
*
Néhanapján egy kéz értem kinyul,
s zörgõ lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd, ki fölém hajolt.
*
Gomolygó századok fojtó ködöt
lehellnek szét a holt sorok fölött:
tartsátok lapjaim a fény felé
és lássátok meg rejtett vízjelét!
*
Holtan is élek, míg irgalma tart
a papirosnak s míg a fölkavart
korok örvénye majdan elnyeli
min szólt a dal, az õsi nyelvet is.
*
Mint lehellet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon
s mint porszem, mely sivatagba hull,
az idõbe veszek nyomtalanul.
*
György Sárközi
RAINDROPS
The day will come when I must leave myself
and shrink to a small volume on the shelf.
What joys were mine and what the grief that followed,
dark lines, eternal silence will have swallowed.
*
Some days a hand appears and reaches for me
and on my clattering pages, suddenly
one word lights up, an alien moon
the reader begins new life, leaning over me.
*
Gathering centuries breathe their noxious fumes
On these dead lines, but lift them from the gloom
And hold them up to light. See, faint but clear
A row of hidden watermarks appear.
*
Thought dead I live - by grace of the papermill
And of the year of turbulence, until
Their vortex drags into the depths both song
And medium, the ancestral tongue.
*
My reputation will as surely pass
As living breath must fade on a cold glass,
A speck of dust above a desert place,
Time holds it, then it's lost without a trace.
Esõcseppek
Eljön a nap, hogy többet nem leszek,
a könyvespolcon kis kötet leszek.
Mi életem volt: öröm, szenvedés,
sötét sorok örök csendjébe vész.
*
Néhanapján egy kéz értem kinyul,
s zörgõ lapjaimon váratlanul
fölsüt egy szó, mint másvilági hold,
s új életet kezd, ki fölém hajolt.
*
Gomolygó századok fojtó ködöt
lehellnek szét a holt sorok fölött:
tartsátok lapjaim a fény felé
és lássátok meg rejtett vízjelét!
*
Holtan is élek, míg irgalma tart
a papirosnak s míg a fölkavart
korok örvénye majdan elnyeli
min szólt a dal, az õsi nyelvet is.
*
Mint lehellet a hideg ablakon,
úgy sorvad el emlékem egy napon
s mint porszem, mely sivatagba hull,
az idõbe veszek nyomtalanul.
*
György Sárközi
RAINDROPS
The day will come when I must leave myself
and shrink to a small volume on the shelf.
What joys were mine and what the grief that followed,
dark lines, eternal silence will have swallowed.
*
Some days a hand appears and reaches for me
and on my clattering pages, suddenly
one word lights up, an alien moon
the reader begins new life, leaning over me.
*
Gathering centuries breathe their noxious fumes
On these dead lines, but lift them from the gloom
And hold them up to light. See, faint but clear
A row of hidden watermarks appear.
*
Thought dead I live - by grace of the papermill
And of the year of turbulence, until
Their vortex drags into the depths both song
And medium, the ancestral tongue.
*
My reputation will as surely pass
As living breath must fade on a cold glass,
A speck of dust above a desert place,
Time holds it, then it's lost without a trace.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése